Miután egy bő hetet otthon töltöttem, felvonatoztam a fővárosba, hogy bevessem magam a Sziget fesztivál mocskába nyújtotta örömökbe és összefussak pár cimborával.
Az utóbbi rész lényegesen jobban sikerült, mint az első. Eleve gondot okozott, hogy a jól hangzó "kimegyünk korán aztán jól megmutatjuk hogy kell ezt csinálni" hadműveletből semmi sem lett, mert Hopkinsson a nazguljaival küzdött és egyszerűen nem ért rá. Másrészt meg voltam én pár fesztiválon egy bő tíz éve, de emlékeimben valahogy sokkal elfogadhatóbb volt a fesztiválmocsok. Lehet, hogy a tíz év teszi, lehet, hogy nem, de arra jutottam végül, hogy részegen meg van a fun faktor és egyszer az életben érdemes megnézni, de nem nekem van ez kitalálva. Végül két napot voltam a Szigeten, a Madness koncert jó volt és sajnálom, hogy a kakastöke pörköltből végül nem ettem.
De ez a hét nem is a Szigetről szólt igazából, hanem arról, hogy rohadt meleg volt, én meg lejártam a lábam. Az egész úgy indult, hogy felmentünk az öregemmel egy rokonunkhoz, a Bosnyák tér közelébe. Ebéd, beszélgetés satöbbi, aztán gyalog ki a Pólusig, ahol Doktor Kotásszal beszélgettem egy olyan egészen jót, meg hogy baj ne legyen egy sört is ittam. Ezek után begyalogoltam a Király utcáig és ott végig a körúton fel a rózsadombra. Onnan HÉV-vel ki a szigetre, ahol keresztbe-kasul jártunk. Egészen rendben volt ez a kis séta. Ami nem volt rendben az én voltam, mert egyszerűen nem voltam szociális hangulatban, amitől persze mindenki kiakadt.
Másnap elmentem a Zsuannba, amiről kiderült, hogy már nem Zsuann, de ettől még egy egészen jó pörköltet ettem, majd elmentem a Zsuannba, ami Zsuann és egy fagylalt közben nagyon jót beszélgettem a tulajdonos hölggyel. Aznap akartam laptopot is venni, de mivel a Macropolis elköltözött és Kelenföldre aznap már nem akartam kigyalgolni, így a laptopvásárlást le is fújtam ahogy volt. Aznap volt Madness koncert is, de aznap este kb ez volt az egyetlen jó dolog, ami történt. Saját faszságom is, hogy paszív voltam, de a történet vége az lett, hogy amíg elugrottam egy sörért, addig a barátaim leléceltek és nem is különösebben kerestek. Egészen rendben is volt a dolog, rengeteget mentem jobbra-balra, meg bementem a tüc-tüc sátorba is, de leginkább csak felbaszott az, hogy az emberek egyfolytában ki-be mászkáltak. Leginkább rajtam keresztül. Mivel két sör után még elég józan voltam és a Toi-Toi még jobban riasztó alternatívának tűnt, mint a nem ivás, inkább a nem ivást választottam, csak hogy ne kelljen tömény ammóniaszagban és sötétben csövelni. Azt hiszem, hogy azok közül, akik fizettek azért, hogy bemehessenek, én voltam a legjózanabb. De nem csak ez zavart. Egy idő után elkezdtem azon aggódni, hogy nem tudtam, hogy Hopkinsson vajon részegen hortyog már otthon, vagy sem, fogalmam sem volt, hogy hol alszom aznap este. Telefonálgatásom pár óra alatt meg is hozta a várt eredményt és ismét összefutottam a teljesen részeg trióval, akikkel végül otthagytuk a szigetet. Ők marha vidámak voltak, engem meg szétbaszott az ideg. Az estét az tette teljessé, hogy volt egy szúnyog a szobában és nem hagyott aludni. Szóval röviden és tömören egy jól induló nap katasztrofálisan végződött.
Másnap korán keltem és úgy gondoltam, hogy sétálok egy jót a változatosság kedvéért. Reggeli sétaként Margit híd- Petőfi híd a körúton, aztán ebéd Szájmonnal. Aztán Örs Vezér Tere, ahol összefutottam öcsémmel, onnan meg irány a Városliget. A Megálló nevű helyen összefutottunk egy kedves barátommal, akivel egészen estig beszélgettünk. Közben egészen sikeresen becsíptünk. A ligetből séta a Yes pub-ig, ahol a volt kollégákkal sikeresen berúgtam. Ez egy jó nap volt. A nap tanulsága az volt, hogy séta közben rájöttem, hogy a Rotring az tulajdonképpen Rot Ring, piros gyűrű/karika. Néha elképesztő felfedezéseket tudok tenni.
A hátralevő idő tualjdonképpen arról szólt, hogy elköszöntem az otthoniaktól. Mármint a családtól, meg a barátaimtól. Mármint azoktól, akik nem hagytak ott a faszba. Nem azért, hogy most visszabüntizzek, vagy ilyesmi. Mégis mit kellett volna mondanom? "Szia, tudom, hogy bunkó húzás volt amit csináltál, de ne haragudj?" Hát elég hülyén hangzik, úgyhogy nem is erőlködtem. Szerintem egy rendes barátság ennél többet is kibír. Ami említésre méltó a Little Red Riding Hood remek brassóiján túl az csak annyi, hogy vettem magamnak egy MP4 lejátszót, ami remek vásár volt. Nem csak hogy szép, de remekül is szól és imádom. Nagyon jó.
A hőség is csak addig tartott, míg otthon voltam. Amikor felszálltunk Ferihegyről, már mentünk is bele a viharba. Dániában olyat landoltunk, hogy éreztem a g-ket jobbra balra. Nem vagyok az az érzelmi kitörős fajta (kivéve amikor átszakad a gát és kiosztok valakit), de őszintén tapsoltam meg a pilótákat a remek landolásért. Amikor megjöttem, itt jégföldön is zuhogott az eső. Ami viszont epikus volt: leszállás előtt nem sokkal kinéztem az ablakon. A felhők tetejét érte már csak a nap. Az csodaszép volt.
Hát nagyjából ennyi volt a nyaralásom. Voltak benne kalandok is meg érzelmek is, de igazából más kalandokra és érzelmekre számítottam. Egynek azért jó volt.
Ez a post meg azért ilyen ratyi, meg meg kellett volna írnom két hete, akkor talán összeszedettebb lenne, meg érdekes, meg ilyenek. Több kedvem is lenne friss dolgokról írni, mint arról, hogy mi volt egy hónapja. Vagy három hete. Addig is, amíg írok valami érdekeset:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
