Nem azért nem adtam életjelet magamról, mert meg vagyok sértődve. Nem is azért, mert úgy érzném, hogy már nem vagytok méltók hozzám. Csupán három oka van annak, amiért ekkora volt a csend.

Egyrészt lusta dög vagyok. Ezt szerintem nem kell túlmagyarázni, aki ismer, az tudja, hogy ez mivel jár.

Másrészt kimerítő ez a nyár. Most már éjfél és éjjel kettő között egészen sötét van, így könnyebb úgy aludni, hogy reggel pihentebben ébredjen az ember. Akinek nem volt még része hónapokon keresztül tartó világosságban, annak fogalma sincsen, hogy huzamos időn keresztül ez milyen megterhelő tud lenni. Úgy érzem, hogy a telet jobban fogom bírni, mert akkor legalább sötét lesz és lehet szunyálni.

Harmadrészt nehéz jól és tartalmasan írni, amikor rengeteg apróság van, amit meg kéne említeni, de ahhoz le kéne fényképezni, de akkor már a másik dologról is jó lenne beszélni, na inkább majd holnap megcsinálom rendesen... aztán valahogy sokkal kényelmesebb duplaklikkelni egy ikonra, mint betáplálni a kompjúterbe, hogy milyen ingerek érik itt az embert.

Namost én galád módon önzőztem, halogattam és punnyadtam, aminek az lett a gyömülcse, hogy a napokban többen is burkoltan, vagy burkolatlanul elküldtek egy melegebb éghajlatra és szankciókat helyeztek kilátásba, ha ezt így folytatom. Bár igazán jól hangzik a melegebb éghajlat, igazából akkor vagyok én is boldog, ha mások is azok. Próbálok jobban odafigyelni arra, hogy ne égessem fel a hidakat magam mögött, illetve lesznek új bejegyzések is itt.

Hamarosan.

Addig is:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.