Tegnapelőtt megjött a hidegfront és eltűnt az oly kellemes 14-18 fok. Ezzel nem lenne különösebb problémám, de azok szerint, akik már itt veretik pár éve, előreláthatólag márciusban lesz ismét "meleg". Kiábrándító.
Lássuk csak, mi vót:
Voltam otthon és *ekkora* adag brassói aprópecsenyéket toltam lefele a bendőbe. Na de kezdük az elején. Ha nem tudtad, hogy megyek haza, akkor ne érezd magad rosszul, kb két ember tudott róla: az egyik aki bevitt a reptérről, a másiknál meg alukáltam. Kedves édesanyámhoz is csak úgy beállítottam nagy hirtelen a semmiből. Nagyjából egy hetet otthon töltöttem, majd pár napig Bp-n slackoltam. Minden nap lejártam a lábam, voltam a Zsuannban (ami már nem is Zsuann), összefutottam a pár cimborával, voltam a Szigeten és rohadt meleg volt.
A hazautazás nem volt egyszerű történet. Aki ismer, az el tudja képzelni, hogy egy repülőjegy vásárlás micsoda hatalmas akadályt jelent nekem. Nem maga a folyamat, hogy a megfelelő rublikákba beletpálálom a megfelelő adatokat, hanem kitalálni, hogy akkor most mikor is akarok menni, meg hogy egyáltalán neki kell állni ennek az egésznek. Szinte biztos vagyok abban, hogy ha akkor rajtam múlik, akkor addig halogatom a foglalást, hogy itt maradok. A dátumot úgy lőttem be, hogy beszéltem a főnökömmel, hogy kimerültem, szabadságra kell mennem és arra gondoltam, hogy akkor már ungarisztánba megyek az anyukámhoz. Ha meg már olyan messze megy az ember fia, akkor meg menjen két hétre. A főnököm azt mondta, hogy jöjjek vissza tizenhatodikáig. Szerencsére van itt nálunk a cégnél egy travel manager kisasszony, aki segített nekem. Így történt, hogy július harmincadikára kértem a jegyet, hogy szombaton már magyarlandban ébredjek. Mindezt a processzt azért tartottam érdemesnek arra, hogy megosszam, mert mindezek után derült ki, hogy együtt repülünk Hopkinsonnal hazáig. \0/ Ő még valamikor a tavasszal foglalta a jegyét, én meg kb a hasamra ütöttem, hogy "na ez a péntek pont jó lesz arra, hogy utazzak kicsit".
Hazaúton, miután elagytuk Dániát, perceken keresztül bámultunk ketten ki az ablakon, hogy megnézzük a sötét éjszakát, amit egy örökkévalóságon keresztül nem láttunk.
Holnap-holnapután ha nem leszek teljesen tök lusta, akkor mesélek pár dolgot, hogy milyen volt otthon, meg milyen volt visszajönni.
Továbbá a kirándulós képek, amiket kb két hónapja ígértem, itt vannak, már csak fel kell töltenem az Internetre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.