Lássuk csak, mik is történtek mióta legutóbb jelentkeztem.
Először is elhasználtam egy csomó zsebkendőt. Ezzel kapcsolatban tudatosult bennem, hogy a zsebkendőbe történő orr fújása az csak ungarisztánban teljesen normális dolog. Ugye kézenfekvő, hogy itt nyári gumiból nem sokat lehet eladni, illetve nem biztos, hogy itt vennék dinnyeföldet. Az viszont meglepett, hogy nem használnak az emberek zsebkendőt. Én úgy gondoltam, hogy mivel itt a klímából fakadóan elég sűrűn van náthaszezon, biztosan tuti üzlet papírzsebkendőben utazni. A recepciós kislány, aki amúgy elég jó kiállású lányka, olyanokat tortyog, hogy hihetetlen és ez nem egyedi eset. Mindenki, aki náthás, az inkább szipog, mintsem kifújja az orrát. Minap a főnökömnek adtam egy zsebkendőt, mert már engem zavart, hogy szipog. Nem fújta ki az orrát, csak megtörölte a hegyét és folytatta a szipogást. Beszarás. Tegnap egy vékony csajszi olyat csulázott a sétálóutcán, hogy felvontam a bal szemöldököm. Na szóval ha eddig a spórolt pénzetekből zsebkendőgyárat akartatok volna jégföldre telepíteni, akkor szólok, hogy nem érdemes, nem fog jól menni a bolt. Jelzem, hogy Magyarországon a WC papír is jobb szerintem.
Amire inkább érdemes a tisztes munkával összegörcült millióitokat költeni, az pohárgyár. Nem voltam ugyan a NASA-ban legutóbb, mert nem tartottam jó ötletnek, hogy betegen még le is részegedjek a város másik felén, de egyre egységesebb kép kezd kialakulni bennem a jégföldi fiatalok mulatozási szokásairól. Üvegszilánkot minden jobban sikerült estén lehet látni, szóval én biztosan poharat gyártanék, ha jó befektetést keresnék.
NASA-val kapcsolatban annyit tudok elmondani, hogy holnap, pénteken FM Belfast koncert lesz. Úgyhogy megyek és majd jól elmondom, hogy milyen volt. Annyit tudott nekem Hopkinsson elmondani a NASA-ról, hogy azon kívül, hogy az az Egyesült Államok Űrkutatási Hivatala, egy rohadt hangos szórakozóhely. Holnap veszek füldugót buli előtt.
Aztán mi volt még: félig elfogyasztottam életem legrosszabb ebédjét. Én azt hittem, hogy miután itt vagyok lassan három hete, már felkészültem mindenre, de hatalmasat tévedtem. Bár jó fejek a szakács nénik és mindent megtesznek, hogy egészségeset együnk, az én elvárásaimról roppant messze van az, amit kajaként kapok. A legtöbb kajával az van, hogy nincs íze. Én amikor másodszor ettem ilyet, úgy éreztem, hogy ez a rossz kaja. Aztán ettem halat, amit továbbra sem szeretek. Ekkor úgy éreztem, hogy megvolt a legalja, de tévedtem. A héten répaleves volt. Én úgy voltam a kajálással, amikor nekivágtam ennek a hosszú útnak, hogy egyrészt meg kell becsülni azt, ami van és megenni, másrészt meg ha egy kaja ízlik más embereknek, akkor biztosan nem lehet borzalmas, csak meg kell szokni. Nagyon ritkán van olyan, hogy valamire azt mondom, hogy "ebből nem vagyok hajlandó többet enni", de a répaleves kiverte a biztostékot.
A répalevest úgy kell elképzelni, hogy fogtak egy halom répát, amit felszeleteltek és pépesre főztek. Fűszernek belerakták azt a fűszert, amit szinte minden kajából kiérzek és fogalmam sincsen, hogy mi lehet az, de kívánom, hogy bár nem raknák bele, továbbá beleraktak valami iszonyatos mennyiségű borsot. Ettől a leves a következő attribútumokkal bírt: állaga szerint nem állapítható meg, hogy főzelék, vagy leves. Színe narancssárga. Van mellé kenyér, de hús, fasírozott, vagy valami tartalas az nincs. Az első falatnak nincsen íze, mint itt a kaják felének. Aztán megérzed a tetemes mennyiségű bors keserű ízét és szétmarja a pofád. Négy kanál erejéig kísérleteztem vele, aztán feladtam és borzongva néztem, hogy van, aki repetázik.
Aztán elküldésre került a bemutatkozó levelem a céges listára. Nem tudom, hogy van-e összefüggés, vagy nincs, de azóta az egyik recepciós lányka (a nem tortyogós) szélesebben mosolyog. Rengeteg teát ittam és összecimbiztem az egyik konyhással, aki néha takarít is. Ki akarta dobni a citromjaim, amit a teához hoztam és a teáspoharam is el akarta vinni elmosni. Két napig vadásztam ezt a fél literes teáspoharat, mától ki nem adom a kezemből, inkább elmosom magam. Azóta tudja, hogy a kávéscsészét lehet vinni, meg a tányért, a többi marad.
Volt még lootolás is. Hoztak egy csomó cuccot EVE Store-ból és lehetett rabolni haza belőle. Mivel póbóból úgysem lehet elég az embernek, így kiegészítettem a pólókollekciómat pár új darabbal, illetve azt hiszem elég erős lapjaim lesznek a következő EVE CCG (Collcetible Card Game - társasjáték kártyákkal) összeröffensénél is. Lett pár poszterem is, hogy ne legyen olyan üres az a lakás. Meg egy full szett bögrém is lett valahogyan, úgyhogy legalább tudok inni valamiből.
Mi volt még: Ma reggel arra keltem, hogy kissé szürke az ég, nagyon ködös. Mikor beértem a céghez, kiderült, hogy kitört még egy vulkán, merthogy miért ne. IE alatt tudtam csak megnézni, mert a Microsoft cigánykodik a lejátszóval. A videón, amikor suhannak a tajtékzó víz felett, val oldalt látható a hegy, amiről a panorámaképet csináltam. Akkor még csak egy patak volt mögöttem. Itt egy másik felvétel, amit a tűzróka is elbír. Nagy kitelepítések vannak ott a környéken, reméljük a legjobbakat.
Fényképek most nincsenek, mert nem cipltem magammal a gépet, örültem, hogy élek. Ami következik: holnap mulatozás a NASA-ban. Szombat, vasárnap bevásárlás és séta a városban, fogok fényképezni. Ha minden igaz, legkésőbb hétfőig írok egy postot a helyi fiatalok szórakozási moráljáról és arról, hogy akkor ez az egész akkor most hogyan van.
Addig is hallgassatok egy kis FM Belfastot:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Micimackó+én 2010.04.14. 22:24:44
Statto 2010.04.15. 01:36:39
Amugy meg tessek megenni szepen a repat, jot tesz a szemnek, konyebben meglatod majd a bugokat.